4. rész

Daniel szemszöge:

Amikor Vica távozott a bátyjával azt éreztem, hogy a szívem összeszorul. Azok után, hogy én szemét voltam vele és még a barátnőmet is bemutattam neki... ő megvédett. Most egy oltári nagy bunkó fasznak érzem magam... hirtelen megcsörrent a telefonom és a barátnőm hívott.

-Szia Dani!-hallottam meg csilingelően boldog hangját, de most nem lettem vidámabb.

-Szia.-mondtam eléggé elcsigázott hangon.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Összevesztem Vicával és a bátyja meg akart verni...-kezdtem bele.

-Úristen, jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Nem vert meg, mivel Vica nem hagyta.-mondtam még mindig szomorúan.

-És min vesztetek össze? Nem értem... ő nagyon aranyos lány... még kedvesen is fogadott, mikor tudta, hogy én a barátnőd vagyok, bár amikor búcsúcsókot adtam láttam a szemében valamit összetörni...-gondolkozott el.-Szóval, min vesztetek össze?

-Hát... eléggé be vagyok indulva.-mondtam.

-Mi?!-akadt ki.

-Most meg mi bajod?-kérdeztem.

-Szóval megcsalsz vele! Akkor most már nyugodtan elmondhatom, hogy én is megcsallak már régóta!-kiabálta, majd kinyomta a telefont.

-Megcsal?-kérdeztem magamtól hangosan és hirtelen egy SMS érkezett.

Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg, de a bátyám kicsit elvetette a súlykot. Ha szeretnéd nem megyek vissza, míg haragszol. xoxoVica

Komolyan most ő kér bocsánatot amikor nekem kéne?! Most bűntudatot akar kelteni bennem?! Egy nagy csörömpölést hallottam a földszintről, így lementem és egy fekete ruhás alakot pillantottam meg. Írtam egy SMS-t Vicának és visszamentem az emeletre. Hallottam, ahogy léptek közelednek a szobához, de megállt és távolodott, majd egy sikítást és egy lövést hallottam. Hirtelen felindulásból felkaptam a dedikált baseball ütőm és lerohantam. Vica a földön fekve fogta az oldalát, míg sírt és én leütöttem a férfit. A rendőrök megérkeztek és berontottak, míg én Vicához siettem és a rendőrök mentőt is hívattak a feleségemhez. A mentővel mentem én is és kint vártam, majd hirtelen rendőrök álltak elém.

-Mr. Montgomery...-szólított meg az egyik.-nagyon nagy szerencséje volt, hogy a felesége éppen hazaért, mivel, ha Ön lett volna előtte nagy valószínűséggel fejen vagy szíven lövi a támadó, mivel ezt a férfit már 2 hónapja körözzük, mivel gazdag fiatal férfiakat ölt meg.

-Én írtam neki SMS-t, hogy ne jöjjön haza, mert betörtek, de ő rögtön hazarohant...-tört ki belőlem a sírás.

-Hát akkor nem csak a pénz miatt lehet magával...-mosolygott a rendőr.

-De én még a csajomat is bemutattam neki és veszekedtünk is...-szipogtam.

-Hát elnézést Mr. Mongomery, de akkor Ön egy hatalmas Seggfej.-mondta a rendőr.

-Igen tudom...-sírtam tovább.-ha meghal én is megölöm magam...

-Arra semmi szükség sógor...-mosolygott Justin.-Mert én öllek meg...

-Akkor könyörögni fogok, hogy ölj meg...-tört ki belőlem a sírás ismét. Egy orvos állt meg előttem...

-Mr. Montgomery a felesége fel fog épülni...-mondta.-Bemehetnek hozzá...

Amikor beléptünk én gyorsan az ágya mellé siettem és leültem a székre. Megfogtam a kezét...

-Daniel? Hol vagyok?-kérdezte Vica.

-Kórházban.-válaszolt helyettem Justin.

-Miért?-kérdezte Vica.

-Mert megmentetted ennek a tökfilkónak az életét azért...-mondta Justin, mire Vica aggódva nézett rám.

-Te jól vagy?-kérdezte Vica.

-Sajnálom, hogy bajba keveredtél miattam.-kezdtem volna el megint sírni, de Vica megsimogatta az arcom, mire én kérdőn néztem rá.

-Megfogattuk, hogy együtt leszünk jóban, rosszban...-mosolygott rám, majd behunyta a szemét és a keze leesett az arcomról. Pánikolva kapkodtam össze-vissza, mire Justin megfogta a vállam.

-Az orvos mondta, hogy pár perc múlva el fog aludni...-mosolygott a húgára.-csak te már nem figyeltél.

3. rész

Daniel szemszöge (+18):

Kicsit sokat ivott Danielle és még következett a nászút. A nászút az egyik nyaralónkba volt. Az ajtó előtt  felkaptam az ölembe Daniellet és bevittem a szobába. Nem cicóztam, rögtön a tárgyra tértem... megcsókoltam, majd a felsőjét kezdtem leszedni róla. Mikor az sikerült az ágyra feküdtem és magamra rántottam. Ő csókolgattam amíg levettem az ingem. Azután fordítottam a helyzeten és én kerültem felülre. A szoknyáját könnyű szerrel levettem róla, majd ismét helyet cseréltünk. Ő szabadított meg  a nadrágom... amikor már gatyában voltam ismét Danielle került alulra és megszabadítottam a még rajta lévő alsóneműjétől is. Használtam gumit, mert még nem akartam gyereket... rájöttem arra is, hogy Danielle még szűz volt. Szóval miután végzetünk elaludtunk.

Danielle szemszöge:

Reggel Daniel karjai között ébredtem meztelenül. Bekövetkezett az amitől féltem. Kimásztam az ágyból és felvettem a köntösöm. Lementem reggelit csinálni és amikor kész voltam nem keltettem fel Danielt, hanem leültem enni. Pár perc múlva Daniel is lejött és leült mellém.
-Mi volt az este? -érdeklődtem.- Nem emlékszem.
-Hát, már nem vagy szűz. -simította végig a hátam Daniel. Én csak egy kínos mosolyt tudtam elengedni.- 

-Ó. -néztem a kajámra egy kis idő után.-
-De nyugi, nem vagy terhes, mert védekeztem. -mondta Daniel, majd csörögni kezdett a mobilja. Ő pedig felrohant. Én ettem tovább majd kis idő után visszajött Daniel.- Na és mi a terv mára?
-Nem tudom. -mondtam.- Először is egyél.
-Oké. -mondta, majd hozott egy tányért és egy villát, mert rántottát csináltam.- Tényleg beszeretném neked mutatni a barátnőmet.
-Oké. -szomorodtam el. Szóval a reggeli után felöltöztünk és áthívta a barátnőjét Daniel. Készített egy képet is.-

Miután elment a lány én felmentem a szobánkba. Egyszer bejött Daniel és szembe fordított magával és leült az ágyra. Én csak pislogtam rá mikor az ölébe rántott és nem tudom, hogy miért, de megcsókoltam.

Daniel lefeküdt az ágyra és mosolyogni kezdett rám. Már megint nem tudom, hogy mit akar, vagyis tudom... csak nem akarom tudni. Ekkor Daniel maga mellé rántott és... 

**A nászútnak vége**

Amikor hazaértem apa állt az ajtóba türelmetlenkedve várt. Meglátott és rögtön megölelt, aztán meglátta Danielt és csúnyán nézett rá. 

-Mi az apu? -kérdeztem.-

-Semmi kincsem. -mondta apu, majd Justin szaladt le a lépcsőn.-

-Vicám! -ölelt meg, majd ő is csúnyán nézett Danielre.-

-Na megyünk hozzuk a dobozokat... -mondtam.-

-Honnan tudod, hogy anyu mindent bedobozolt? -kérdezte Justin.-

-Ez egyértelmű dolog volt anyától. -mondtam, majd felmentünk és levittük a dobozokat. Én hoztam az utolsó dobozt és Daniel lent várt engem. Hallottam, hogy apa beszél Danielhez így megálltam, mert kíváncsi voltam, hogy mit mond.-

-Én díszcsomagolásban adtam a lányom. -mondta apu.- És remélem, hogy nem bontottad ki a nászút alatt, mert ha megtudom...

-Itt vagyok. -mondtam, majd odaadtam Danielnek a dobozt, aki kiment a kocsihoz azzal.- Menj csak szívem, csak elbúcsúzom.

-Oké. -mondta Daniel.-

-Szóval... -kezdett bele apu, mire én sírni kezdtem és levette, hogy "kibontotta a díszcsomagolást" Daniel.- Semmi baj kincsem... mi még ettől ugyanúgy szeretünk.

-Tényleg? -kérdeztem szipogva.-

-Hát persze. -mondták a fiúk, majd megöleltek.-

-De kérlek, ne bántsátok emiatt Danielt. -mondtam, majd mindkettőjüket megpusziltam.- Ja és jövő héten gyertek át vacsorára.

-Oké. -mondták a fiúk, majd kimentem. Mivel Daniel szülei vették a házunkat ezért Daniel cuccai már ott voltak. Daniel sem tudta, hogy milyen is a ház, csak a cím volt neki leírva. Egyszer lassítani kezdett Daniel a luxus házak között és egyszer csak megállt.-

-Itt is vagyunk. -mondta Daniel mosolyogva. Bevittük a dobozokat és még ki is pakoltunk. A pakolás után Daniel leült az ágyra én pedig támaszkodtam az éjjeli szekrényre.-

-Mit szeretnél enni? -kérdeztem.-

-Hát... mit szólnál egy kis melegszendvicshez? -kérdezte Daniel.-

-Oké. -mondtam, majd lementem és előkészítettem mindent. Kb. 2 perc múlva Daniel lejött segíteni.-Mi az?

-Tudod te azt...-suttogta a fülembe, de én ugrottam egyet.-Ne legyél már ilyen kis félénk...-csókolt bele a nyakamba és benyúlt a pólóm alá.

-Hé!-szóltam rá, mire mintha meg sem hallotta volna a dolgot folytatta a tevékenységet.-Ezt tartogasd a csajodnak!-pofoztam fel, majd felmentem a szobánkba és magamra zártam az ajtót. Gyorsan tárcsáztam Justin számát...

-Baj van Vica?-kérdezte Justin, mire belőlem kitört a sírás.-

-Csak gyere értem...-szipogtam, mire Justin kinyomta a telefont. Pár perc múlva Justin hangját hallottam az ajtó túloldaláról és ajtót nyitottam. Ekkor Justin szorított magához és megvetően nézett Danielre. Hirtelen kapott az ölébe, majd elindult velem kifelé a házból. Amikor a kocsiba beültünk felém fordult.-

-Mi történt?-kérdezte Justin aggódó pillantással.-

-Elvette a szüzességem, aztán bemutatott a barátnőjének és most megint rám mozdult.-szipogtam, mire Justin kipattant a kocsiból és én utána szaladtam. Amikor beértem a házba annyit láttam, hogy Justin a falnak nyomta Danielt és éppen megakarta ütni, de elkaptam a karját.-

-Hagyj! Megérdemli a rohadék!-kiabálta Justin, de én nem engedtem, amin nemhogy Daniel, de én is csodálkoztam.

-Justin csak menjünk, kérlek...-motyogtam halkan, majd megrángattam és elindultunk kifelé.

2. rész

Danielle szemszöge:

Miután hazamentünk megmutattuk Justinnak a képeket. Ő csak mosolyogni tudott ezen az egészen.

-Most komolyan minden kép előtt átöltöztetek? -érdeklődött Justin.-

-Hát persze! -mosolyogtam.-

-Hisz te kérted. -mosolygott Adam. A beszélgetés után elbúcsúztunk egymástól és amikor majdnem kiment az ajtón Adam anyu hangját hallottuk.-

-Te mit keresel itt?! -kiabált anya.-

-Szeretlek. -mondta Adam, majd kifutott az ajtón.-

-Vőlegényed van, mégis mit képzelsz?! -kiabált rám anyu.- Menj fel most azonnal a szobádba és nem ajánlom, hogy többet idehívd ezt a senkit!

-Látnád, hogy milyen fejet vágsz! -nevettem, majd felmentem.-

-Vica! -rontott be Justin nevetve.- Mit csináltál? Anya teljesen kiborult.

-Akkor elértem a célom. -mosolyogtam.-

-Szóval mit csináltál? -nevettet Justin.-

-Csak a fejébe mosolyogtam és azt mondtam: "Látnád, hogy milyen fejet vágysz!". -nevettem.-

-Ügyes vagy Vica! -mondta Justin, majd kiment a szobámból. Ekkor jött egy SMS-em. Adam küldte. Ez állt az SMS-ben:

"Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset,hogy sokszor  makacs és önfejű vagyok, néha túlzásokba esek, néha csak úgy kombinálok és ok nélkül féltékeny vagyok. De a hibáim dacára csak te létezel számomra. Miattad kelek és fekszek, küzdök, veszítek, majd felállok és az élet igenis egy harc... én pedig minden egyes nap küzdök érted, értünk."

Nagyon romantikus tud lenni Adam, ha akar. Ezt is nagyon szeretem benne, de az biztos, hogy SOHA ismétlem SOHA nem fogom szeretni azt a Montgomery srácot.-

-Vica anyu hív! -hallottam Justin hangját.- Ja és ha lejössz öltözz fel szerintem rendesen.

-Oké. -mondtam, majd felvettem a pólóm mellé egy nadrágot is. Amikor lenéztem a lépcsőn Daniel állt ott egy csokor virággal a kezében.- Mit akarsz?

-Bocsánatot kérni az eljegyzési partys viselkedésem miatt. -mosolygott Daniel.-

-Azt el is várom. -mondtam, majd lejjebb mentem a lépcsőn.- Kezdheted!

-Kérlek Danielle Violetta Catboury térden állva könyörgöm bocsáss meg a vétkeimért! -állt térdre Daniel.-

-Rendben megbocsájtok. -mondtam, majd visszamentem a szobámba. Egy kicsit később anyu rontott be.-

-Egy hét és esküvő! -mosolygott anya, majd kirohant. Én ekkor sírásban törtem ki és Justin a hír hallatán a szobámba rohant.-

-Vica nyugodj meg! -ölelt meg Justin.-

-Miért nyugodjak meg? -zokogtam tovább.- Nem szeretem a vőlegényt, de hozzá kell mennem...

-Nyugalom. -mondta Justin, majd még jobban magához szorított.-

-Ha hozzá kell mennem meg fogom keseríteni az életét. -mondtam, majd tovább sírtam. Ma Justinnal aludtam, mert ha vele alszok mindig megnyugszom. Reggel napsütésre ébredtem. Justin még nagyban ott aludt így kimásztam az öleléséből és elindultam zuhanyozni. Egy újabb olyan nap amit nem akarok... ma kezdjük az intézkedést anyuval és Daniel apjával, na meg Daniellel. Ma intézzük a kaját, a virágokat, a meghívókat, a vendéglistát, és a helyszíneket. Egy nap fog maradni a ruhákra. Remek... napi 24 óra vásárlás lesz a holnap. Most gondolok bele, hogy 6 napom lesz szakítani Adammal. Kb. 2 órát kellett szenvednünk a meghívóval... és ilyen lett:

A kaja ilyen lesz:

Ilyen a díszítés:

Nagyon hosszú volt a nap és mivel még van időnk el kell menni ruhát próbálni és a koszorúslányoknak is kell választani... fel kellett vennem vagy 32 ruhát és végül emellett maradtunk:

-Kicsim csodálatos vagy! -mosolygott anyu.- Ez lesz a koszorúslányoknak:

-Oké. -mondtam. -És ez lesz nekem?

-Pontosan. -mosolygott anyu.- Na bújj ki belőle és vegyük meg.

-Oké. -mondtam. Amikor hazaértünk anyu a ruhámat kezdte mutogatni a srácoknak. Én csak írtam egy SMS-t Adamnak, hogy este jöjjön át... eljött az este, mindenki elment aludni, csak én voltam már ébren. Megérkezett Adam és felmentünk a szobámba.- Adam szakítanunk kell. 6 nap múlva esküvő lesz.

-Értem. -mondta Adam.- Legalább akkor utoljára aludjunk együtt.

-Oké. -mondtam, majd lefeküdtünk aludni. Reggel fáradtan ébredtem, majd Adamat is felkeltettem. Egy utolsó csókunk volt és tudtuk, hogy ezek után maximum barátok lehetünk.-

Amikor lementünk még egy puszit adtam és úgy elváltak útjaink.

-Kislányom! -szólt ránk anya.-

-Nyugodj meg most találkoztunk utoljára. -mondtam.- És most is barátként búcsuzom.

-Akkor rendben. -mondta anya mosolyogva. Adam kiment az ajtón és akkor úgy éreztem, hogy összetört a szívem. Az esküvő napjáig nem voltam hajlandó kimozdulni. Csak néztem a közös képeinket. Aztán az esküvő napján reggel anya keltett.- Ma van az esküvőd napja...

-Tudom. -mondtam, majd kimásztam asz ágyból. Ekkor anyu kivezényelt, hogy megcsinálják a sminkem és a hajam. Jellemző rá.-

-Hogy tehetted ezt vele?! -rohant anyuhoz apa..-

-Ezt, hogy érted? -nézett rá anya.-

-Nézd azt az üveges tekintetet, mint valami zombi. -nézett rám sajnálkozva apa.-

-Ugyan már, csak még reggel van, azért ilyen. -mondta anyu a szemembe nézve.- Ugye kicsim?

-Persze anyu. -mondtam szomorúan. A ruhám a Montgomery házban várt. Ott felvettem azt és amikor kész voltam Justin lépett be az ajtón.-

-Sajnálom Vicám! -ölelt meg Justin.-

-Tudom. -mondtam még mindig üveges tekintettel.-

-Szóval most már agymosott zombi stílusba nyomod? -mosolygott rám Justin.-

-Nem, dehogy is. -tértem magamhoz.- Apu felvette már a szmokingot?

-Igen. -mondta Justin.-

-Egy perc. -kopogott be Sheen.-

-Akkor szólj apunak! -mondtam. Apu pár másodperc alatt mellettem állt. Már amikor észbe kaptam az igent kimondtam és megkellet csókolnom Danielt. Érdekes, de egész jól csókol... most jön a lagzi. A lagzin először következet az apa-lánya tánc, majd a többi tánc. Muszáj volt Daniellel táncolnom, hisz a menyasszonynak és a vőlegénynek együtt kell táncolni.-

1. rész

Danielle szemszöge:

Anyu már készülődik idegesen az eljegyzési partymra. Komolyan mintha az ő kezét kérnék meg... Nekem is vett valami ruhát. Nagyon nem akarom az eljegyzést... és ekkor halk kopogást hallok.

-Tessék? -kiabáltam ki.-

-Csak én vagyok az. -jött be Justin.- Nem akarod az egészet ugye Vicám?

-Ennyire látszik? -kérdeztem. Amúgy Vicának szokott hívni Justin... összerakat a Violettát és a Catbouryt... pontosabban a két első betűjét.-

-Hát... igen. -mosolygott Justin.- De lent van Adam. Szóval megszöktethetem az én drága Vicám?

-Persze. -mondtam, majd belekaroltam.-

-De előbb fel kéne öltözni Vica. -nevetett Justin.-

-Igaz. Egy perc és jövök. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a drága bátyám arcára.-Nem tudod véletlenül, hogy hova akar menni?

-Szmokingban van. -mondta Justin.-

Ezt vettem fel.

-Mehet a szöktetés. -mondtam.-

-Hű... de jól nézel ki. -mondta Justin, majd felkapott az ölébe.- Csinálj úgy, mintha elájultál volna.

-Oké. -mondtam. Ugrott egy nagyot Justin... csak úgy dübbent a padló. Ezt tuti hallották lent. Ezek után Justin elindult velem az ölében és könnyűszerrel kijutottunk a házból. Éreztem, hogy Justin átadott valakinek. Kinyitottam a szemem és Sheen volt az.- Hol van Adam?

-Az étteremben Emmával. -mosolygott Sheen.-

-Miért nem Adam jött? -kérdeztem.-

-Akkor gyanút fogtak volna. -mosolygott Sheen, majd bepakolt a kocsiba.-

-Nem jössz Justin? -kérdeztem mosolyogva.-

-Nem... tudod, hogy nekem itt van Sam. -nézett rám Justin, majd ránézett Sheenre.- Aztán vigyázz a kis Vicámra!

-Értettem. -tisztelgett Sheen, majd elhajtott. Az étterembe érve mosolyogva intett Adam. A pincér az asztalhoz kísért minket.-

-Sziasztok! -mondták egyszerre. Adam engem, Emma meg Sheen puszilta meg.-

-Rendeltetek már? -kérdeztem.-

-Nem. -mondta Emma.- Titeket vártunk.

-Akkor rendeljünk! -mondták a fiúk egyszerre. Mikor már a pincér írta a rendelést berontott anya az étterembe.-

-Danielle Violetta Catboury... -rángatott fel az asztaltól.- most visszamegyünk az eljegyzési partydra.

-Szeretem őt és nem megyek hozzá Montgomeryhez! -kiabáltam vissza. Erre csak egy pofon volt a válasz. Kb. 10 perc múlva otthon is voltunk. A kocsiban anyu pirosítót rakott az arcomra és bementünk a házba... az emeleten át kellett öltöznöm. Utána mosolyogva kellett lemennem az emeletről. Utálom az ilyen pofaviziteket. A lépcsőről egyenesen a Montgomery családhoz mentem.- Jó estét Mr. és Mrs. Montgomery! Jól telik az este?

-Igen jól. -mosolygott rám Mr. Montgomery.- Daniel gyere ide.

-Áh, helló Danielle. -köszönt Daniel, a leendő vőlegényem.-

-Jó estét. -mondtam. Ekkor átkarolt Daniel és odajött egy fotós, szerencse, hogy jól megy az erőltetett mosoly.-

-Hagyjuk ezt az illedelmességet. -mondta Daniel.-

-Fiam, viselkedj! -mondta Mr. Montgomery.-

-És ha nem? -kérdezte Daniel, miközben még mindig fogta a derekamat.-

-Akkor már csak keresztapa leszel. -mondta Justin, majd kirántott Daniel karjai közül.-

-Fiam. -szólalt meg anya.- Hagyd turbékolni a szerelmeseket.

-Milyen szerelem?! -kérdezte Justin.- Nincs itt szerelem, csak a vagyon miatt van minden.

-Fiam, ne járass le! -idegeskedett anyu.-

-Sajnálom Vica! -mondta Justin, majd elengedett.-

-Legalább megpróbáltad. -mondtam, majd anyu figyelmet kért. Ekkor  Daniel felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Kb. még 2 órát kellett eltöltenem Mr. Bájgúnár Montgomery társaságában, majd az estély után felrohantam a szobámba... ott sírni kezdtem és ekkor bejött apa. Megért minket, de nem mer szembeszállni anyával...-

-Nem akarod tudom jól... -mondta apu.- én is jobban szeretem Adamet, de tudod, hogy nem tudok mit csinálni.

-Igen tudom apu... nem akarok szakítani vele... még mindig őt szeretem. -mondtam sírva.-

-Hé, még nem mentél férjhez... tudja, hogy őt szereted szóval még használd ki az időt... randizzatok sokat. -mosolygott apu.- Majd én és Justin fedezünk. Holnapra jó időt mondanak. Nem mentek le a partra?

-Szeretlek. -mondtam.-

-Én is szeretlek Vicám! -mondta apu, megölelt és kiment a szobámból. Jött egy SMS Adamtől, hogy menjek éjfélkor a konyhába... úgy is tettem. Lecsoszogtam, felkapcsoltam a villanyt és a pulthoz álltam... gondolkodni kezdtem, hogy most ezzel mit is akart.-

-Szia! -köszöntem, majd megcsókoltam... gyorsan fellopóztunk a szobámba és ott megállítottam a folyamatot.-

-Még nem akarod? -kérdezte Adam.-

-Bocsi. -néztem rá.- Nincs hozzá hangulatom.

-Semmi gond, Vica cicám. -mondta Adam.- És holnap kimegyünk a tengerpartra?

-Menjünk. -mosolyogtam Adamra.- Azért aludhatunk együtt?

-Miért is ne? -mosolyogtam, majd aludni mentünk. Reggel még mindig mellettem feküdt Adam... szerencse, hogy a bátyám ébreszt...-

-Vica! -jött be az ajtón Justin.- Adam ébresztő. Akkor ma a partra mentek?

-Igen és még a városba is. -ült fel Adam.- Csinálunk neked képeket.

-Oké. -mondta Justin mosolyogva.- De más ruhákba legyetek, ha kérhetem.

-Oké. -nevettünk, majd gyorsan felöltöztem és elindultunk.-