1. rész

Danielle szemszöge:

Anyu már készülődik idegesen az eljegyzési partymra. Komolyan mintha az ő kezét kérnék meg... Nekem is vett valami ruhát. Nagyon nem akarom az eljegyzést... és ekkor halk kopogást hallok.

-Tessék? -kiabáltam ki.-

-Csak én vagyok az. -jött be Justin.- Nem akarod az egészet ugye Vicám?

-Ennyire látszik? -kérdeztem. Amúgy Vicának szokott hívni Justin... összerakat a Violettát és a Catbouryt... pontosabban a két első betűjét.-

-Hát... igen. -mosolygott Justin.- De lent van Adam. Szóval megszöktethetem az én drága Vicám?

-Persze. -mondtam, majd belekaroltam.-

-De előbb fel kéne öltözni Vica. -nevetett Justin.-

-Igaz. Egy perc és jövök. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a drága bátyám arcára.-Nem tudod véletlenül, hogy hova akar menni?

-Szmokingban van. -mondta Justin.-

Ezt vettem fel.

-Mehet a szöktetés. -mondtam.-

-Hű... de jól nézel ki. -mondta Justin, majd felkapott az ölébe.- Csinálj úgy, mintha elájultál volna.

-Oké. -mondtam. Ugrott egy nagyot Justin... csak úgy dübbent a padló. Ezt tuti hallották lent. Ezek után Justin elindult velem az ölében és könnyűszerrel kijutottunk a házból. Éreztem, hogy Justin átadott valakinek. Kinyitottam a szemem és Sheen volt az.- Hol van Adam?

-Az étteremben Emmával. -mosolygott Sheen.-

-Miért nem Adam jött? -kérdeztem.-

-Akkor gyanút fogtak volna. -mosolygott Sheen, majd bepakolt a kocsiba.-

-Nem jössz Justin? -kérdeztem mosolyogva.-

-Nem... tudod, hogy nekem itt van Sam. -nézett rám Justin, majd ránézett Sheenre.- Aztán vigyázz a kis Vicámra!

-Értettem. -tisztelgett Sheen, majd elhajtott. Az étterembe érve mosolyogva intett Adam. A pincér az asztalhoz kísért minket.-

-Sziasztok! -mondták egyszerre. Adam engem, Emma meg Sheen puszilta meg.-

-Rendeltetek már? -kérdeztem.-

-Nem. -mondta Emma.- Titeket vártunk.

-Akkor rendeljünk! -mondták a fiúk egyszerre. Mikor már a pincér írta a rendelést berontott anya az étterembe.-

-Danielle Violetta Catboury... -rángatott fel az asztaltól.- most visszamegyünk az eljegyzési partydra.

-Szeretem őt és nem megyek hozzá Montgomeryhez! -kiabáltam vissza. Erre csak egy pofon volt a válasz. Kb. 10 perc múlva otthon is voltunk. A kocsiban anyu pirosítót rakott az arcomra és bementünk a házba... az emeleten át kellett öltöznöm. Utána mosolyogva kellett lemennem az emeletről. Utálom az ilyen pofaviziteket. A lépcsőről egyenesen a Montgomery családhoz mentem.- Jó estét Mr. és Mrs. Montgomery! Jól telik az este?

-Igen jól. -mosolygott rám Mr. Montgomery.- Daniel gyere ide.

-Áh, helló Danielle. -köszönt Daniel, a leendő vőlegényem.-

-Jó estét. -mondtam. Ekkor átkarolt Daniel és odajött egy fotós, szerencse, hogy jól megy az erőltetett mosoly.-

-Hagyjuk ezt az illedelmességet. -mondta Daniel.-

-Fiam, viselkedj! -mondta Mr. Montgomery.-

-És ha nem? -kérdezte Daniel, miközben még mindig fogta a derekamat.-

-Akkor már csak keresztapa leszel. -mondta Justin, majd kirántott Daniel karjai közül.-

-Fiam. -szólalt meg anya.- Hagyd turbékolni a szerelmeseket.

-Milyen szerelem?! -kérdezte Justin.- Nincs itt szerelem, csak a vagyon miatt van minden.

-Fiam, ne járass le! -idegeskedett anyu.-

-Sajnálom Vica! -mondta Justin, majd elengedett.-

-Legalább megpróbáltad. -mondtam, majd anyu figyelmet kért. Ekkor  Daniel felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Kb. még 2 órát kellett eltöltenem Mr. Bájgúnár Montgomery társaságában, majd az estély után felrohantam a szobámba... ott sírni kezdtem és ekkor bejött apa. Megért minket, de nem mer szembeszállni anyával...-

-Nem akarod tudom jól... -mondta apu.- én is jobban szeretem Adamet, de tudod, hogy nem tudok mit csinálni.

-Igen tudom apu... nem akarok szakítani vele... még mindig őt szeretem. -mondtam sírva.-

-Hé, még nem mentél férjhez... tudja, hogy őt szereted szóval még használd ki az időt... randizzatok sokat. -mosolygott apu.- Majd én és Justin fedezünk. Holnapra jó időt mondanak. Nem mentek le a partra?

-Szeretlek. -mondtam.-

-Én is szeretlek Vicám! -mondta apu, megölelt és kiment a szobámból. Jött egy SMS Adamtől, hogy menjek éjfélkor a konyhába... úgy is tettem. Lecsoszogtam, felkapcsoltam a villanyt és a pulthoz álltam... gondolkodni kezdtem, hogy most ezzel mit is akart.-

-Szia! -köszöntem, majd megcsókoltam... gyorsan fellopóztunk a szobámba és ott megállítottam a folyamatot.-

-Még nem akarod? -kérdezte Adam.-

-Bocsi. -néztem rá.- Nincs hozzá hangulatom.

-Semmi gond, Vica cicám. -mondta Adam.- És holnap kimegyünk a tengerpartra?

-Menjünk. -mosolyogtam Adamra.- Azért aludhatunk együtt?

-Miért is ne? -mosolyogtam, majd aludni mentünk. Reggel még mindig mellettem feküdt Adam... szerencse, hogy a bátyám ébreszt...-

-Vica! -jött be az ajtón Justin.- Adam ébresztő. Akkor ma a partra mentek?

-Igen és még a városba is. -ült fel Adam.- Csinálunk neked képeket.

-Oké. -mondta Justin mosolyogva.- De más ruhákba legyetek, ha kérhetem.

-Oké. -nevettünk, majd gyorsan felöltöztem és elindultunk.-