2. rész

Danielle szemszöge:

Miután hazamentünk megmutattuk Justinnak a képeket. Ő csak mosolyogni tudott ezen az egészen.

-Most komolyan minden kép előtt átöltöztetek? -érdeklődött Justin.-

-Hát persze! -mosolyogtam.-

-Hisz te kérted. -mosolygott Adam. A beszélgetés után elbúcsúztunk egymástól és amikor majdnem kiment az ajtón Adam anyu hangját hallottuk.-

-Te mit keresel itt?! -kiabált anya.-

-Szeretlek. -mondta Adam, majd kifutott az ajtón.-

-Vőlegényed van, mégis mit képzelsz?! -kiabált rám anyu.- Menj fel most azonnal a szobádba és nem ajánlom, hogy többet idehívd ezt a senkit!

-Látnád, hogy milyen fejet vágsz! -nevettem, majd felmentem.-

-Vica! -rontott be Justin nevetve.- Mit csináltál? Anya teljesen kiborult.

-Akkor elértem a célom. -mosolyogtam.-

-Szóval mit csináltál? -nevettet Justin.-

-Csak a fejébe mosolyogtam és azt mondtam: "Látnád, hogy milyen fejet vágysz!". -nevettem.-

-Ügyes vagy Vica! -mondta Justin, majd kiment a szobámból. Ekkor jött egy SMS-em. Adam küldte. Ez állt az SMS-ben:

"Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset,hogy sokszor  makacs és önfejű vagyok, néha túlzásokba esek, néha csak úgy kombinálok és ok nélkül féltékeny vagyok. De a hibáim dacára csak te létezel számomra. Miattad kelek és fekszek, küzdök, veszítek, majd felállok és az élet igenis egy harc... én pedig minden egyes nap küzdök érted, értünk."

Nagyon romantikus tud lenni Adam, ha akar. Ezt is nagyon szeretem benne, de az biztos, hogy SOHA ismétlem SOHA nem fogom szeretni azt a Montgomery srácot.-

-Vica anyu hív! -hallottam Justin hangját.- Ja és ha lejössz öltözz fel szerintem rendesen.

-Oké. -mondtam, majd felvettem a pólóm mellé egy nadrágot is. Amikor lenéztem a lépcsőn Daniel állt ott egy csokor virággal a kezében.- Mit akarsz?

-Bocsánatot kérni az eljegyzési partys viselkedésem miatt. -mosolygott Daniel.-

-Azt el is várom. -mondtam, majd lejjebb mentem a lépcsőn.- Kezdheted!

-Kérlek Danielle Violetta Catboury térden állva könyörgöm bocsáss meg a vétkeimért! -állt térdre Daniel.-

-Rendben megbocsájtok. -mondtam, majd visszamentem a szobámba. Egy kicsit később anyu rontott be.-

-Egy hét és esküvő! -mosolygott anya, majd kirohant. Én ekkor sírásban törtem ki és Justin a hír hallatán a szobámba rohant.-

-Vica nyugodj meg! -ölelt meg Justin.-

-Miért nyugodjak meg? -zokogtam tovább.- Nem szeretem a vőlegényt, de hozzá kell mennem...

-Nyugalom. -mondta Justin, majd még jobban magához szorított.-

-Ha hozzá kell mennem meg fogom keseríteni az életét. -mondtam, majd tovább sírtam. Ma Justinnal aludtam, mert ha vele alszok mindig megnyugszom. Reggel napsütésre ébredtem. Justin még nagyban ott aludt így kimásztam az öleléséből és elindultam zuhanyozni. Egy újabb olyan nap amit nem akarok... ma kezdjük az intézkedést anyuval és Daniel apjával, na meg Daniellel. Ma intézzük a kaját, a virágokat, a meghívókat, a vendéglistát, és a helyszíneket. Egy nap fog maradni a ruhákra. Remek... napi 24 óra vásárlás lesz a holnap. Most gondolok bele, hogy 6 napom lesz szakítani Adammal. Kb. 2 órát kellett szenvednünk a meghívóval... és ilyen lett:

A kaja ilyen lesz:

Ilyen a díszítés:

Nagyon hosszú volt a nap és mivel még van időnk el kell menni ruhát próbálni és a koszorúslányoknak is kell választani... fel kellett vennem vagy 32 ruhát és végül emellett maradtunk:

-Kicsim csodálatos vagy! -mosolygott anyu.- Ez lesz a koszorúslányoknak:

-Oké. -mondtam. -És ez lesz nekem?

-Pontosan. -mosolygott anyu.- Na bújj ki belőle és vegyük meg.

-Oké. -mondtam. Amikor hazaértünk anyu a ruhámat kezdte mutogatni a srácoknak. Én csak írtam egy SMS-t Adamnak, hogy este jöjjön át... eljött az este, mindenki elment aludni, csak én voltam már ébren. Megérkezett Adam és felmentünk a szobámba.- Adam szakítanunk kell. 6 nap múlva esküvő lesz.

-Értem. -mondta Adam.- Legalább akkor utoljára aludjunk együtt.

-Oké. -mondtam, majd lefeküdtünk aludni. Reggel fáradtan ébredtem, majd Adamat is felkeltettem. Egy utolsó csókunk volt és tudtuk, hogy ezek után maximum barátok lehetünk.-

Amikor lementünk még egy puszit adtam és úgy elváltak útjaink.

-Kislányom! -szólt ránk anya.-

-Nyugodj meg most találkoztunk utoljára. -mondtam.- És most is barátként búcsuzom.

-Akkor rendben. -mondta anya mosolyogva. Adam kiment az ajtón és akkor úgy éreztem, hogy összetört a szívem. Az esküvő napjáig nem voltam hajlandó kimozdulni. Csak néztem a közös képeinket. Aztán az esküvő napján reggel anya keltett.- Ma van az esküvőd napja...

-Tudom. -mondtam, majd kimásztam asz ágyból. Ekkor anyu kivezényelt, hogy megcsinálják a sminkem és a hajam. Jellemző rá.-

-Hogy tehetted ezt vele?! -rohant anyuhoz apa..-

-Ezt, hogy érted? -nézett rá anya.-

-Nézd azt az üveges tekintetet, mint valami zombi. -nézett rám sajnálkozva apa.-

-Ugyan már, csak még reggel van, azért ilyen. -mondta anyu a szemembe nézve.- Ugye kicsim?

-Persze anyu. -mondtam szomorúan. A ruhám a Montgomery házban várt. Ott felvettem azt és amikor kész voltam Justin lépett be az ajtón.-

-Sajnálom Vicám! -ölelt meg Justin.-

-Tudom. -mondtam még mindig üveges tekintettel.-

-Szóval most már agymosott zombi stílusba nyomod? -mosolygott rám Justin.-

-Nem, dehogy is. -tértem magamhoz.- Apu felvette már a szmokingot?

-Igen. -mondta Justin.-

-Egy perc. -kopogott be Sheen.-

-Akkor szólj apunak! -mondtam. Apu pár másodperc alatt mellettem állt. Már amikor észbe kaptam az igent kimondtam és megkellet csókolnom Danielt. Érdekes, de egész jól csókol... most jön a lagzi. A lagzin először következet az apa-lánya tánc, majd a többi tánc. Muszáj volt Daniellel táncolnom, hisz a menyasszonynak és a vőlegénynek együtt kell táncolni.-

1. rész

Danielle szemszöge:

Anyu már készülődik idegesen az eljegyzési partymra. Komolyan mintha az ő kezét kérnék meg... Nekem is vett valami ruhát. Nagyon nem akarom az eljegyzést... és ekkor halk kopogást hallok.

-Tessék? -kiabáltam ki.-

-Csak én vagyok az. -jött be Justin.- Nem akarod az egészet ugye Vicám?

-Ennyire látszik? -kérdeztem. Amúgy Vicának szokott hívni Justin... összerakat a Violettát és a Catbouryt... pontosabban a két első betűjét.-

-Hát... igen. -mosolygott Justin.- De lent van Adam. Szóval megszöktethetem az én drága Vicám?

-Persze. -mondtam, majd belekaroltam.-

-De előbb fel kéne öltözni Vica. -nevetett Justin.-

-Igaz. Egy perc és jövök. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a drága bátyám arcára.-Nem tudod véletlenül, hogy hova akar menni?

-Szmokingban van. -mondta Justin.-

Ezt vettem fel.

-Mehet a szöktetés. -mondtam.-

-Hű... de jól nézel ki. -mondta Justin, majd felkapott az ölébe.- Csinálj úgy, mintha elájultál volna.

-Oké. -mondtam. Ugrott egy nagyot Justin... csak úgy dübbent a padló. Ezt tuti hallották lent. Ezek után Justin elindult velem az ölében és könnyűszerrel kijutottunk a házból. Éreztem, hogy Justin átadott valakinek. Kinyitottam a szemem és Sheen volt az.- Hol van Adam?

-Az étteremben Emmával. -mosolygott Sheen.-

-Miért nem Adam jött? -kérdeztem.-

-Akkor gyanút fogtak volna. -mosolygott Sheen, majd bepakolt a kocsiba.-

-Nem jössz Justin? -kérdeztem mosolyogva.-

-Nem... tudod, hogy nekem itt van Sam. -nézett rám Justin, majd ránézett Sheenre.- Aztán vigyázz a kis Vicámra!

-Értettem. -tisztelgett Sheen, majd elhajtott. Az étterembe érve mosolyogva intett Adam. A pincér az asztalhoz kísért minket.-

-Sziasztok! -mondták egyszerre. Adam engem, Emma meg Sheen puszilta meg.-

-Rendeltetek már? -kérdeztem.-

-Nem. -mondta Emma.- Titeket vártunk.

-Akkor rendeljünk! -mondták a fiúk egyszerre. Mikor már a pincér írta a rendelést berontott anya az étterembe.-

-Danielle Violetta Catboury... -rángatott fel az asztaltól.- most visszamegyünk az eljegyzési partydra.

-Szeretem őt és nem megyek hozzá Montgomeryhez! -kiabáltam vissza. Erre csak egy pofon volt a válasz. Kb. 10 perc múlva otthon is voltunk. A kocsiban anyu pirosítót rakott az arcomra és bementünk a házba... az emeleten át kellett öltöznöm. Utána mosolyogva kellett lemennem az emeletről. Utálom az ilyen pofaviziteket. A lépcsőről egyenesen a Montgomery családhoz mentem.- Jó estét Mr. és Mrs. Montgomery! Jól telik az este?

-Igen jól. -mosolygott rám Mr. Montgomery.- Daniel gyere ide.

-Áh, helló Danielle. -köszönt Daniel, a leendő vőlegényem.-

-Jó estét. -mondtam. Ekkor átkarolt Daniel és odajött egy fotós, szerencse, hogy jól megy az erőltetett mosoly.-

-Hagyjuk ezt az illedelmességet. -mondta Daniel.-

-Fiam, viselkedj! -mondta Mr. Montgomery.-

-És ha nem? -kérdezte Daniel, miközben még mindig fogta a derekamat.-

-Akkor már csak keresztapa leszel. -mondta Justin, majd kirántott Daniel karjai közül.-

-Fiam. -szólalt meg anya.- Hagyd turbékolni a szerelmeseket.

-Milyen szerelem?! -kérdezte Justin.- Nincs itt szerelem, csak a vagyon miatt van minden.

-Fiam, ne járass le! -idegeskedett anyu.-

-Sajnálom Vica! -mondta Justin, majd elengedett.-

-Legalább megpróbáltad. -mondtam, majd anyu figyelmet kért. Ekkor  Daniel felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Kb. még 2 órát kellett eltöltenem Mr. Bájgúnár Montgomery társaságában, majd az estély után felrohantam a szobámba... ott sírni kezdtem és ekkor bejött apa. Megért minket, de nem mer szembeszállni anyával...-

-Nem akarod tudom jól... -mondta apu.- én is jobban szeretem Adamet, de tudod, hogy nem tudok mit csinálni.

-Igen tudom apu... nem akarok szakítani vele... még mindig őt szeretem. -mondtam sírva.-

-Hé, még nem mentél férjhez... tudja, hogy őt szereted szóval még használd ki az időt... randizzatok sokat. -mosolygott apu.- Majd én és Justin fedezünk. Holnapra jó időt mondanak. Nem mentek le a partra?

-Szeretlek. -mondtam.-

-Én is szeretlek Vicám! -mondta apu, megölelt és kiment a szobámból. Jött egy SMS Adamtől, hogy menjek éjfélkor a konyhába... úgy is tettem. Lecsoszogtam, felkapcsoltam a villanyt és a pulthoz álltam... gondolkodni kezdtem, hogy most ezzel mit is akart.-

-Szia! -köszöntem, majd megcsókoltam... gyorsan fellopóztunk a szobámba és ott megállítottam a folyamatot.-

-Még nem akarod? -kérdezte Adam.-

-Bocsi. -néztem rá.- Nincs hozzá hangulatom.

-Semmi gond, Vica cicám. -mondta Adam.- És holnap kimegyünk a tengerpartra?

-Menjünk. -mosolyogtam Adamra.- Azért aludhatunk együtt?

-Miért is ne? -mosolyogtam, majd aludni mentünk. Reggel még mindig mellettem feküdt Adam... szerencse, hogy a bátyám ébreszt...-

-Vica! -jött be az ajtón Justin.- Adam ébresztő. Akkor ma a partra mentek?

-Igen és még a városba is. -ült fel Adam.- Csinálunk neked képeket.

-Oké. -mondta Justin mosolyogva.- De más ruhákba legyetek, ha kérhetem.

-Oké. -nevettünk, majd gyorsan felöltöztem és elindultunk.-